Fogadjátok sok szeretettel Mr. Mack lemez lovast, hétköznapi nevén Bokor Ferencet, akivel a találkozásunk pillanatában is azt éreztem, mintha mindig is ismertük volna egymást. Gyermekeit nevelő, velük együtt játszó, igazán laza, jó humorú családapa. Bizonyára ennek köszönheti vidám, jókedélyű hozzáállását a mindennapokhoz, amit olykor láttam megcsillanni a szeme sarkában. Szimpatikus, közvetlen személyiség, akivel nem csoda, hogy azonnal egy hullámhosszon lehet lenni. Igazi szenvedélye a fekete zene, úgy is mondhatnánk az R’n’B és a Rap szerelmese. Művész nevén Mr. Mack.
A Csepel Művek budapesti gyártelepén, a lemenő nap fényében készítettünk néhány képet, melyekből néhányat megosztok veletek. Séta és fotózás közben volt idő egy kis beszélgetésre is. Pár percben visszaidézem hangulatát egy rövid történettel, amit elmesélt nekem.
„Unity in diversity” azaz, sokszínűségben az egység. – nyitotta meg gondolatmenetét.
„Hogy miért gondolom így? Európa közepén, egy kisebbség tagjaként, olyan réteg zenét játszani, amit már-már mardos az idő vasfoga, hogy úgy mondjam, nem egyszerű. Én fekete zenéket játszom, mint R’n’B, HipHop, Reggaeton, Dancehall, Afrobeat. Ám az igazi energia löket az, ahol teljes mértékben otthon érzem magam testben, lélekben az a Funky, Soul, Neo-Soul és Jazz. Mondhatni réteg zene. A rétegen belül, mint egy töltött cukorka, csak itt a Funky, Soul, Neo-Soul és a jazz van belül.” – meséli.
„Ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján”- mondja George Eliot. Egy rövid történet elmondok, hogy jobban megismerjétek „a könyvet”, a borító alatt.
Jó pár évvel ezelőtt, – csak tompítok, van az egy évtized is – egy barátom felhívott, hogy egy számomra addig ismeretlen rádióban nyert két jegyet, a következő bulira.
Úgy voltunk vele, mint a szegény pásztor gyerek, szerencsét próbálunk.
Eljött az ominózus szombat, vegyes érzelmekkel, de vártuk. Mindkettőnket értek már negatív tapasztalatok a származásunk miatt a Clubok, szórakozóhelyek beléptetési protokoljával kapcsolatban, szóval fel voltunk készülve a mondatra: ” Srácok, sajnos nem tudtok bejönni”. Odaértünk, beálltunk a sorba és zökkenőmentesen bent voltunk. Jó zenék voltak, azok, amiket addig még sehol nem hallottam, vagy csak én játszottam magamnak. Remek volt a társaság is. Elfogadóak, kedvesek és nagyon jófejek. És ami még fontos, hogy volt tánc. 1-1,5 óra eltöltése után, úgy éreztük, hogy otthon vagyunk!” – Látom most is magam előtt visszafogott, kedves mosolyát.
Tudjuk jól, hogy a zene összeköti az embereket. Jó érzés egy nagyobb közösségben kiteljesedni és otthonra lelni benne. Ez a rövid történet megerősítése annak, hogy ez valóban így van. Jó érzéssel tölt el, hogy megismerhettelek. Köszönöm.
Bővebb infót az alábbi oldalon találtok.