Szép ősz volt az idén, bár novemberre a napsütötte délutánok lerövidültek és egyre hűvösebb lett. Ez sem szegte kedvünket Erikával, hogy a Felsőtárkányi-tóhoz menjünk portré fotót készíteni. Meleg ruhába bújtunk és a friss levegőn sétáltunk egy nagyot.

Séta közben beszélgettünk így vidáman, jó hangulatban telt a délután.

Munkácsi Erikát én már korábbról ismertem. Kétgyermekes családanya, munkája mellett két kislánya tölti ki mindennapjait. Szabadidejében pedig szenvedélyének, a varrásnak él.

Elmondása szerint gyerekkora óta foglalkoztatta a rajz, a festészet, és a kézműveskedés. Az alkotási vágy erején túl, a varrás számára olyan, mint egy terápiás örömforrás. Benne él a kreativitás és úgy érzi, nincs számára lehetetlen. Ráadásul az elkészített munka nem csak neki, de másoknak is örömöt okoz.

„Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk.” –  ért egyet Robert Louis Stevenson gondolatával.

Jól esett nekünk az őszi séta és végül a tó partján üldögélve egy habos kávé sem maradhatott el. Szép délutánunk volt, köszönöm Erika! Azt is, hogy a Pár Perc Portré novemberi vendége voltál.

Legközelebb Fügedi Gabriellával ismerkedhettek meg Munkácsi Erika javaslatára.